Az utóbbi nagyjából három évben teljes megelégedettséggel egy iPhone 11-et használtam, sőt, nem csak hogy meg voltam vele elégedve, de kimondottan szerettem. Most hadd ne menjünk bele az egész "Androidos telefon VS iPhone" hitvitába, a legkevésbé sem érdekel, hogy mások milyen telefont használnak és ezért cserébe az egyetlen elvárásom, hogy másokat se érdekeljen, hogy én milyen telefont használok.
Valamikor tavasszal a céges telefonom (egy iPhone 8-as) csereéretté vált és kaptam helyette egy iPhone 13 Minit. És hát odáig meg vissza lettem érte. Méretét tekintve nagyjából hasonló a 8-ashoz (pár milliméter ide vagy oda), de az 5.4 inches kijelző miatt sokkal kényelmesebb használni, a hardver pedig ugye nagyjából ég és föld (A11 VS A15 stb). Viszonylag nagy mancsom van, de teljesen normálisan tudom kezelni (haha).
Úgyhogy amikor nemrég a 11-es bemondta az unalmast (értsd: elkezdte nem kibírni a napot egy töltéssel), úgy döntöttem, hogy downsize-olom a privát telefonomat is.
Szóval most van két 13 Minim.
Soha nem voltam az a kimondott "konzumerista" -- szeretem a kütyüket és a tecnológiát, de sosem volt igazi szempont hogy mindig mindenből a legújabb modell legyen a kezemben/zsebemben/asztalomon (a Thinkpad T420-asom még mindig napi szinten használatban van). Emiatt nagyjából nem is gondolkodtam a 14-es szériában, hát még arra, hogy várjak a 15-ösre. A kényelmet és a praktikumot viszont nagyra értékelem így negyven fölött (ezért is ragaszkodom például a T420 billentyűzetéhez). Szóval kimondottan a 13 Minire lőttem és ez kimondottan a mérete miatt volt így.
Mert a méret igenis számít.
-
/home. --- ..-.